Steven Tyler
 |
Ez a szócikk (vagy szakasz) leginkább egy rajongói oldalra hasonlít. Segíts te is átírni a cikket, például a fölösleges vagy irreleváns listák, magasztalások, idézetek redukálásával, szükség szerint törlésével, illetve a szöveg átfogalmazásával úgy, hogy a cikk semleges nézőpontú legyen. |
| Steven Tyler | |
 | |
| 2018-ban | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Steven Victor Tallarico |
| Álnév | Steven Tyler |
| Született | 1948. március 26. (76 éves) Yonkers, New York |
| Házastársa |
|
| Élettárs | |
| Gyermekei |
|
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | Hard rock, blues-rock, stadion rock |
| Aktív évek | 1965– |
| Együttes | Aerosmith |
| Hangszer | ének, zongora, harmonika, dob, gitár, basszusgitár, mandolin, hegedű, fuvola, mellotron, szaxofon, trombita |
| Hang | |
| Díjak | Velence díszpolgára |
| Tevékenység | énekes-dalszerző, zenész, multiinstrumentalista |
| Kiadók | Columbia Records |
| IPI-névazonosító |
|
| Steven Tyler weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Steven Tyler témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Steven Tyler (Steven Victor Tallarico) (Yonkers, New York, 1948. március 26. –) amerikai zenész és dalszerző. Az Aerosmith énekeseként vált ismertté. Minden idők egyik legismertebb és legkarizmatikusabb rockénekese. Nemcsak színpadi előadása, hanem külseje is hasonlóságot mutat Mick Jaggerrel. Energikus színpadi teljesítmény jellemzi, valamint védjegyének számítanak színes fellépő ruhái, és a mikrofonállványra csavart sálai.
A 70-es évek végén és a 80-as évek elején nagy nyilvánosságot kapott súlyos alkohol- és drogproblémája, de 1986-tól sikeresen kigyógyult betegségéből, egészen 2009-ig, mikor is a fájdalomcsillapítók használata miatt újra visszaesett.[3] Élete során több mint 2 millió dollárt költött drogokra.[4]
A Rolling Stone magazin a 100 legjobb énekes listáján a 99. helyre sorolta. A Hit Parader pedig minden idők 100 legjobb metálénekesének listáján a 3. helyre sorolta.
Felmenői
[szerkesztés]Nagyapja Giovanni Tallarico három testvérével az olaszországi Calabriából költöztek New Yorkba az 1800-as évek végén. Hivatásos zenészként kezdtek dolgozni, Giovanni 1900-ban már tanár volt a Connecticut állambeli Waterbury zeneiskolában. A Tallarico fivérek főként klasszikus darabokat játszottak: Wolfgang Amadeus Mozart-, Franz Schubert-műveket. Giovanni 1912-ben feleségül vette Constance Neidhart zongoristát. Neidhart oktatással is foglalkozott, többek között Cy Coleman is hozzá járt tanulni, aki később a Broadway híres zeneszerzője lett. Az 1950-es években két fiatal is járt hozzá Ferrante és Teicher, akik később az Exodus és más híres filmek zenéjét komponálták meg.
1922-ben a Sunapee-tónál jutottak házhoz, és a Sunapee-tavi zenei közösség elismert tagjaivá váltak. Építettek néhány kisebb faházat, ahol 1935 és 1940 között minden nyáron zenei táborokat szerveztek.
Édesapja Victor Tallarico már kisfiúként zongorázni tanult. Szalonzenekarokban játszott, és középiskolai zenetanárként dolgozott. Victor a hadseregben ismerkedett meg Susan Blanchával, aki titkárnőként dolgozott. A háború után összeházasodtak és a harlemi Apollo Theatre-től nem messze telepedtek le. 1948-ban született meg Steven Tallarico nevű fiuk.
Gyerekkor
[szerkesztés]Apja zongorája alatt nőtt fel, mindig a hatalmas Steinway alatt kucorgott, míg apja Debussy-, Chopin- és Liszt Ferenc-műveket játszott. Innen eredeztethetőek első zenei hatásai. Ahogy megtanult járni, igazi hegyi gyerek lett belőle. Horgászott, madarakra vadászott, állandóan az erdőben kószált. Később már csapdákat állított, és eladta a zsákmányolt állatok szőrméit. Hétvégénként a család rendszeresen zenés, táncos műsorokkal szórakoztatta az egybegyűlteket. Steven először 3 évesen állt színpadra és a "Robbanócukorka" volt az első dal amit előadott.
Hiperaktív gyereknek minősült, valamiért mindig rá kellett szólni. Négyéves korában a család egy bronxi lakásba költözött, Stevent pedig beíratták iskolába. Rövidesen ismét elköltöztek, ezúttal Yonkersben, a Bronxtól északra fekvő megyében vettek házat. Steven a Walt Whitman, majd a Roosevelt iskolákba járt. Iskolatársai állandóan zaklatták, gyakran el is verték, és az osztálytársai "niggerszájúnak" csúfolták. Később életrajzi könyvében (Does the noise in my head bother you? – 2012) megemlíti, hogy csupán egyetlen osztálytársnője (Judy Woods) állt ki a piszkálódokkal szemben. Rövidesen még a Beatles felbukkanása előtt megnövesztette a haját, és elkezdett lógni az iskolából. Egy ilyen lógás alkalmával ismerkedett meg Ray Tabanóval, aki később segítette zenei karrierjében.
Korai évek
[szerkesztés]Steven 1960-ban egy kis dobgépre tett szert, melyen mindenféle stílusokat és ritmusokat lehetett kikeverni. Később megkapta Sandy Nelson két lemezét, majd elkezdett érdeklődni a dobolás iránt. Első cuccára újságkihordóként kereste meg a pénzt, majd apja zenekarában kezdett játszani. Slágereket, bécsi keringőket, csacsacsát, játszottak. Steven szörnyen érezte magát, ezért hamarosan továbbállt. 1963-ban lett a Stangers nevű helyi együttes dobosa és énekese, de játszott a Dantes nevű formációban is. Míg a Stangers a Beatlest, addig a Dantes a Rolling Stonest utánozta.
A Stangers végül Strangeurs néven folytatta tovább. Hétvégenként egyre sikeresebb koncerteket adtak, és olyan zenekarokat néztek meg, mint az Animals, vagy a Rolling Stones, akiket 1965 májusában csíptek el New Yorkban. A zenekar a környék legsikeresebb zenekara lett, főleg miután Henry Smith lett a szervezőjük. Rolling Stones-, Beach Boys-, Kinks-, Byrds-, Yardbirds-számokat játszottak.
1965-ben a Rolling Stones még egyszer visszatért New Yorkba, ahol egy kisebb tömeg a Strangeurs tagjait hitte a Rolling Stonesnak, főleg Tyler erősen Mick Jaggerre hasonlító megjelenése miatt. A tömeg megrohamozta a Strangeurs tagjait, még a híradóban is szerepeltek. Steven hosszú haja egyre több problémát okozott az iskolában, a fellépéseken is le kellett simítania a haját és be kellett igazítania a gallérja alá. 1966-ban a Byrds előtt játszhattak, ahol nagyobb sikert arattak, mint a főzenekar. Ekkor már Peter Agosta volt a menedzserük. Ezután már 150-200 dollárt kerestek egy-egy fellépésen. Steven drogozása is egyre inkább beszédtéma lett a környéken, így a rendőrség beépített egy nyomozót abba a gimibe amibe Steven is járt. Végül sikerült lefülelnie, de Tyler végül megúszta egy év próbaidővel, valamint kirúgták a gimnáziumból.
1966 nyarán a Strangeurs telt ház előtt játszott a Georges Millsben épült Barnban. A közönség soraiban ott állt Joe Perry és Tom Hamilton is. 1966. július 24-én a Beach Boys előtt léptek fel, ahol Steven előadása annyira meggyőző volt, hogy a Beach Boys tagjai hívták meg bulizni. Ekkor Steve már egy jó ideje csak énekes volt, a zenekar állandó dobost talált. Ajánlatot kaptak a Date Recordstól, de nevűket Chain Reactionre kellett változtatni. 1966-ban The Sun néven egy kislemez is megjelent, de végül eltűnt az ismeretlenség homályában.
Steven ez idő tájt egy New York-i magániskolában tanult. A Chain Reaction végül 1967. június 18-án feloszlott. 1967 szeptemberében megalakult a Chain Steven újabb formációja. 1968 szeptemberében a zenekar Bostonba tette át székhelyét. Henry Smith átment egy újonnan alakult zenekarba, a Led Zeppelinbe mint John Bonham dobtechnikusa. 1969 januárjában a Led Zeppelin Bostonba jött. A koncert további erőt adott Steven számára, hogy folytassa a zenélést.
1969 nyarán kilátogatott a Woodstock fesztiválra, majd nem sokkal később Elyssa barátnőjével elment megnézni egy kezdő zenekart a Jam Bandet. A zenekar soraiban játszott Tom Hamilton és Joe Perry is. Steven számára annyira megtetszett az előadás, hogy elhatározta mindenképpen velük fog zenélni a jövőben. 1970-ben Steven egy William Proud nevű zenekarban énekelt, de a tagok amatőr hozzáállása miatt ez a történet sem tartott sokáig. Ekkor határozta el, hogy megkeresi a Jam Band tagjait. Így alakult meg az Aerosmith 1970-ben.
70-es évek
[szerkesztés]Steven az első fizetését, amit már az Aerosmith tagjaként kapott egy csomag LSD-re, egy üveg Boone Farm's italra és egy nagy csomag Zaloom pisztáciára költötte. 1971-ben a Humble Pie előtt játszhatott az Aerosmith. A kirobbanó erejű klubkoncertek hatására Clive Davis szerződtette őket, a zenekar pedig elkészíthette első lemezét. Mérsékelt sikereket arattak, a sajtó pedig Mick Jagger-klónként emlegette Stevent. A Variety így írt róla 1973-ban:
Steven Tyler az énekesük, fekete neccingbe és tarka harisnyába öltözve egyfolytában a csípőjét ringatja. A hangja erős, időnként süvöltésbe csap át. Rendszerint ő áll a figyelem központjában a színpadon.
A Toys in the Attic és a Rocks lemezek révén az Aerosmith világhírűvé vált, a Kiss mellett a legnépszerűbb amerikai rockegyüttes lett belőlük. A sikerek csúcsán Diana barátnőjével állandóan drogozott, ami a színpadi teljesítményén is egyre inkább meglátszott. 1976-ban ismerkedett össze Bebe Buell-lel, akitől egy Liv nevű gyereke született. Ez idő tájt a Tuinalra volt ráállva, mit százas kiszerelésű dobozban vett. Ez annyira erős drog volt, hogy egy napra elegendő volt belőle 4-5 szem. Ezekről az időkről csak homályos emlékei vannak.
1977 októberében a philadelphiai Spectrumban tartott koncerten egy színpadra dobott petárda megégette szaruhártyáját. Ekkor ismerkedett meg Cyrindával, akitől 1978-ban lánya született. Joe Perry és Steven Tyler ekkor kapta a Toxikus ikrek becenevet, mert minden drogra rátették a kezüket, amihez csak hozzájutottak.
Előfordult, hogy 20 perccel a buli előtt öntudatlan állapotban találtam rá az öltözőjében. Odakint harmincezren várták a műsorukat, az én dolgom volt, hogy magához térítsem és helyrepofozzam. Ha két ujjamat mutattam neki, megesküdött rá, hogy ő négyet lát. A hátamon kellett felcipelni a színpadra, és úgy tálaltuk, mintha ez is a show része lenne.
Joe Perry kiválása után a zenekar életében egy kevésbé sikeres korszak kezdődött.
80-as évek
[szerkesztés]Steven feleségül vette Teresa Barrickot, akivel 2006-ban váltak el. Továbbra sem tudott leszokni a drogokról.
A drogok hatására nagyon csúnyán tudott viselkedni: ordítozott. Ilyenkor előbújt belőle a végtelenül önző, drogos rocksztár.
1982-ben bejelentkezett a Hazelden klinikára. Véget ért a Rock in a Hard Place album turnéja, így egy nyugodtabb időszak következett az életében, de hamarosan újra visszaesett drogos állapotába. Végül 1986-ban sikerült véglegesen kigyógyulnia betegségéből. Joe Perry visszatért, az Aerosmith pedig újra elfoglalta régi pozícióját. Tylernak ekkoriban már nem a drogok hiányoztak, hanem, ahogy ő fogalmazott: Igazán megérdemlem, hogy annyit dugjak, amennyit csak bírok.
90-es, 2000-es évek
[szerkesztés]A 90-es évek elejére a zenekar már újra régi fényében tündökölt. A zeneipart sikerült teljesen lenyűgözniük, hogy drogok nélkül is bírják a tempót. 1994 februárjában a New York-i Ötödik sugárút presbiteriánus közösségének zsúfolásig telt templomában egyórás beszédet tartott a leszokásról, a megtisztulásáról. 1994-ben felléptek Woodstockban is, a The Times pedig "elbűvölő botsáskaként" jellemezte az énekest. A kritikusok, akik Steven Tylert hagyományosan Mick Jaggerhez hasonlították, változtattak álláspontjukon. A New York Times egyenesen kijelentette: A korosodó Mick Jagger helyett egyre inkább Steven Tyler testesíti meg mindannyiunk kedvenc hiperaktív rocksztárját.
Az összehasonlításokra Steven úgy reagált, hogy nemes egyszerűséggel Jagger zabigyerekének titulálta magát. 1995-ben szünetet tartottak, Steven a családjával Floridába utazott pihenni. 1996-ban Tim Collins a zenekar menedzsere megvádolta Stevent, hogy újra drogozik és azt állította, hogy elvesztette az önkontrollt, hogy teljesen eluralkodott rajta a szexmániája. Többször is összeült a zenekar és végül megváltak Timtől. 1997-ben újra turnézni indultak. 1998-ban a kanadai show alkalmával Steven szokás szerint belekezdett mikrofonállvány-pörgető dervistáncába, ám egyszer csak kicsúszott a kezéből az állvány és csatabárdként vágódott bele a térdébe. A baleset nemcsak a koncert, de a turné végét is jelentette. Lábát műteni kellett, még az I Don't Want To Miss a Thing [1] klipjében is begipszelt lábbal látható.
2003-ban a Berklee College of Music a zene díszdoktorává avatta. 2003-ban beiktatta az AC/DC-t a Rock and Roll Hírességek Csarnokába. Brian Johnsonnal a You Shook Me All Night Long c. számot énekelte el. 2004-ben énekelt az A Polar Express c. film egyik betétdalában. 2005-ben több projektben is részt vett, többek között dolgozott Carlos Santana oldalán is (Just Feel Better).
2006-ban műteni kellett torkát, majd duettet énekelt Keith Andersonnal. 2007-ben 19 országot érintő turnéra indult az Aerosmith élén. 2008. július 14-én meghalt édesanyja Susan Ray Tallarico. Szintén ez évben vendégeskedett Billy Joel és a Trans-Siberian Orchestra koncertjein is. Pletykák látnak napvilágot, hogy a Led Zeppelin turnéra indulna Steven Tylerrel. 2009 augusztusában egy koncert alkalmával leesett a színpadról, a turné többi állomását törölni kellett. A Hohner cég Steven Tyler nevével fémjelzett szájharmonikákat dobott piacra.[5]
Diszkográfia
[szerkesztés]Stúdióalbumok
[szerkesztés]- 1973 Aerosmith #21 US
- 1974 Get Your Wings #74 US
- 1975 Toys in the Attic #11 US
- 1976 Rocks #3 US
- 1977 Draw the Line #11 US
- 1978 Live Bootleg #13 US
- 1979 Night in the Ruts #14 US
- 1980 Greatest Hits #53 US
- 1982 Rock in a Hard Place #32 US
- 1985 Done with Mirrors #36 US
- 1986 Classics Live! #84 US
- 1987 Classics Live! Vol. 2
- 1987 Permanent Vacation #11 US, #37 UK
- 1988 Gems #133 US
- 1989 Pump #5 US, #3 UK
- 1991 Pandora's Box #45 US
- 1993 Get a Grip #1 US, #2 UK
- 1994 Big Ones #6 US, #7 UK
- 1997 Nine Lives #1 US, #4 UK
- 1998 A Little South of Sanity #12 US, #36 UK
- 2001 Just Push Play #2 US, #7 UK
- 2001 Young Lust: The Aerosmith Anthology #191 US, #32 UK
- 2002 O, Yeah! The Ultimate Aerosmith Hits #4 US, #6 UK
- 2004 Honkin' on Bobo #5 US, #28 UK
- 2005 Rockin' the Joint #24 US
- 2005 Chronicles
- 2012 Music from Another Dimension!
Kislemezek
[szerkesztés]- 1975 Sweet Emotion #36 US Billboard Hot
- 1976 Dream On #6 US Billboard Hot
- 1976 Last Child #21 US Billboard Hot
- 1976 Home Tonight #71 US Hot
- 1977 Walk This Way #10 US Billboard Hot
- 1977 Mama Kin
- 1977 Back in the Saddle #38 US Billboard Hot
- 1977 Draw the Line #42 US Billboard Hot
- 1978 Come Together #23 US Billboard Hot
- 1978 King and Queens #70 US Billboard Hot
- 1985 Let the Music Do the Talking #18 US Rock
- 1986 Sheila #20 US Rock
- 1986 Walk This Way (közreműködő: Run D.M.c.) #8 UK
- 1987 Dude (Looks Like a Lady) #14 US Billboard Hot, #4 US Rock
- 1987 Rag Doll #12 US Rock
- 1987 Hangman Jury #14 US Rock
- 1988 Dude (Looks Like a Lady) #41 US Dance
- 1988 Angel #3 US Billboard Hot, #2 US Rock
- 1988 Rag Doll #17 US Billboard Hot
- 1989 Chip Away the Stone #13 US Rock
- 1989 Love in an Elevator #5 US Billboard Hot, #1 US Rock, #13 UK
- 1989 Janie's Got a Gun #2 US Rock
- 1990 Dude (Looks Like a Lady) #20 UK
- 1990 Janie's Got a Gun #4 US Billboard Hot
- 1990 What It Takes #9 US Billboard Hot, #1 US Rock, #10 UK
- 1990 Monkey on My Back #17 US Rock
- 1990 The Other Side #22 US Billboard Hot, #1 US Rock
- 1990 F.I.N.E. #14 US Rock
- 1991 Sweet Emotion #36 US Rock
- 1991 Helter Skelter #21 US Rock
- 1993 Eat the Rich #5 US Rock, #34 UK
- 1993 Livin' on the Edge #18 US Billboard Hot, #1 US Rock, #19 UK
- 1993 Fever #5 US Rock
- 1993 Cryin' #12 US Billboard Hot, #1 US Rock, #17 UK
- 1993 Amazing #3 US Rock
- 1994 Amazing #24 US Billboard Hot
- 1994 Shut Up and Dance #24 UK
- 1994 Crazy #17 US Billboard Hot, #7 US Rock, #23 UK
- 1994 Dueces Are Wild #1 US Rock
- 1994 Blind Man #48 US Billboard Hot, #3 US Rock
- 1995 Walk on Water #16 US Rock
- 1997 Nine Lives #37 US Rock
- 1997 Falling in Love (Is Hard on the Knees) #35 US Billboard Hot, #1 US Rock, #22 UK
- 1997 Hole in My Soul #51 US Billboard Hot, #4 US Rock, #29 UK
- 1997 Pink #1 US Rock, #38 UK
- 1998 Pink #27 US Billboard Hot
- 1998 Taste of India #3 US Rock
- 1999 Pink #13 UK
- 1998 I Don't Want to Miss a Thing #1 US Billboard Hot, #4 US Rock, #4 UK
- 1998 What Kind of Love Are You On #4 US Rock
- 2000 Angel's Eye #4 US Rock
- 2001 Jaded #7 US Billboard Hot, #1 US Rock, #13 UK
- 2001 Just Push Play #10 US Rock
- 2001 Sunshine #23 US Rock
- 2002 Girls of Summer #25 US Rock
- 2004 Baby, Please Don't Go #7 US Rock
- 2010 Love Lives
Más előadókkal
[szerkesztés]| Év | Dal | Előadó | Album |
|---|---|---|---|
| 1986 | "Walk This Way" | Run-D.M.C. featuring Steven Tyler and Joe Perry | Raising Hell |
| 1988 | "Wild Thing" | Sam Kinison; guest performers include Steven Tyler | Have You Seen Me Lately? |
| 1989 | Various tracks | Alice Cooper; guest performers include Steven Tyler | Trash |
| 1989 | "Slice of Your Pie" | Mötley Crüe; guest performers include Steven Tyler | Dr. Feelgood |
| 1989 | "Sticky Sweet" | Mötley Crüe; guest performers include Steven Tyler | Dr. Feelgood |
| 2001 | "Misery" | Pink featuring Steven Tyler and Richie Sambora | Missundaztood |
| 2002 | "Sing for the Moment" | Eminem featuring Steven Tyler and Joe Perry | The Eminem Show |
| 2004 | "I'm a King Bee" | Steven Tyler and Joe Perry | Lightning in a Bottle Soundtrack |
| 2005 | "Just Feel Better" | Santana featuring Steven Tyler | All That I Am |
| 2006 | "Three Chord Country and American Rock & Roll" | Keith Anderson featuring Steven Tyler | Three Chord Country and American Rock & Roll |
| 2006 | "Roots, Rock Raggae" | Bob Marley featuring Steven Tyler | Chant Down Babylon |
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://www.salon.com/2011/05/24/steven_tyler_abortion_story/
- ↑ https://www.papermag.com/liv-tyler-steven-tyler-#rebelltitem3
- ↑ Kate Stanhope. „Steven Tyler Checks Into Rehab for Painkiller Addictio n”, TVGuide.com. [2010. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. április 11.)
- ↑ Steven Tyler 2 millió dollárt költött drogokra (magyar nyelven). parameter.sk. (Hozzáférés: 2012. január 19.)[halott link]
- ↑ equipboard.com – Hohner Harp Steven Tyler Signature Series (angol nyelven). © Equipboard Inc.. (Hozzáférés: 2019. október 13.)
További információk
[szerkesztés]- Hivatalos oldal
- Steven Tyler a Facebookon
- Steven Tyler a PORT.hu-n (magyarul)
- Steven Tyler az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Steven Tyler az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Steven Tyler a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Steven Tyler – Hivatalos oldal
- Steven Tyler–David Dalton: Nem zavar a zaj a fejemben? Rock 'n' roll memoár; ford. Bajtai Barangó Zoltán, Pritz Péter; Cartaphilus, Bp., 2012 (Legendák élve vagy halva)
